|
|
|||||||
|
|
|
||||||
|
|
|||||||
![]() |
|
||||||
|
|
|
||||||
|
|
|||||||
|
|
|
||||||
|
|
|||||||
|
|
|||||||
|
A CD (Compact Disc) elnevezés egy
optikai adattárolót jelöl, melynek
legelső, s feltehetőleg legnagyobb csoportját
az audio CD-k teszik ki. A lemezek analóg és
digitális jelek rögzítésére
egyaránt alkalmasak, mind a technológiát,
mind az eszköz praktikumát tekintve több
szempontból is meghaladják a mágneses
adathordozókat. A tárolás
sűrűségét tekintve egy CD mintegy
tízszer jobb megoldást jelent a
merevlemezeknél. Ennek háttere, hogy a CD-re
írás lézersugárral
történik, s a fény sokkal kisebb
felületen fókuszálható, mint a
mágneses tárolók hasznos felülete. Az
eszközgyártók a CD-k
élettartamát mintegy 10-100 évre
becsülik, ez természetesen típustól
függően változhat. A CD a rajta tárolt
adatok biztonsága szempontjából is nagyobb
megbízhatóságot jelent a
merevlemezeknél, mindemellett a külső
behatásokkal szembeni nagyobb ellenállása
is jelentős fegyvertény. A digitális audio
CD szabványa a Philips és a Sony cégek
nevéhez köthető. Az ún. Red Bookban
rögzített leírás lett valamennyi
későbbi CD szabvány alapja.
A CD átmérője 120,
illetve 80 mm, vastagsága egységesen 1,2 mm, a
korong közepén található lyuk
átmérője 15 mm. A kisebb (80 mm-es) lemez 21
perc, a nagyobb - az eredeti
szabványleírás szerint - 74 perc 33
másodperc hanganyag
rögzítésére alkalmas. A
fejlődés persze töretlen és
megállíthatatlan, így azóta
már a 80, illetve 90 perces korongok is elterjedtnek
számítanak. A szabványt
létrehozó fejlesztők az eredeti
lemezméret (74 perc 33 másodperc)
megállapításakor - egy karmester
tanácsára - Beethoven IX.
szimfóniáját vették alapul. A
lemezen az adatok mikroszkopikus lyukak és ép
felületek (pit, illetve land) hosszában vannak
kódolva. Az olvasó lézersugár
hullámhossza 780 nm - ez már a nem
látható infravörös tartomány. A
lézersugár a lemez közepétől
kifelé haladva olvas - a lemez
fordulatszámának folyamatos
csökkentésével. A CD lemezeken minimum 1,
maximum 99 sáv lehet. Egy sáv minimális
hossza 4 másodperc, ami 300 szektornak felel meg. A
lemezen címezhető legkisebb egység a
sáv, bár ezen belül is van
lehetőség sáv-relatív
címezésre, ami a sáv elejétől
időben mért távolságot jelenti. A
címzés formátuma perc: másodperc:
keret. A keresés
megkönnyítésére a sávok
indexelhetők. Az adatok CD-re írása
állandó lineáris v. kerületi
sebességgel történik (CLV - Constant Linear
Velocity). A meghajtó lézerfeje
állandó sebességgel (1,4-1,2 m/sec)
írja a lemezre az adatokat. A CD-re került
információ mérete a teljes
lemezfelületen ugyanakkor,
következésképp a lemez
fordulatszámát íráskor
középről kifelé haladva folyamatosan
csökkenteni kell.
Az audio CD kifejlesztése
után a gyártók felismerték, hogy az
új adathordozó nagy mennyiségű
számítógépes
információ tárolására is
alkalmas. 1994-ben a Philips és a Sony a Sárga
Könyvben kiadta a CD-ROM
szabványleírását, mely a
kódolás és a lemez fizikai
jellemzőinek tekintetében átveszi az audio
CD paramétereit, azonban más
szektortagolást használ és a
hibajavítások második szintjét is
alkalmazza. A CD-ROM lemez adatainak legkisebb egysége a
blokk, melyben 24 adatbájt található, 98
adatblokkból épül fel egy szektor, egy
lemezen legfeljebb 333 ezer szektor lehet. A második
szintű hibajavítás lehetősége
miatt a CD-ROM nem használhatja valamennyi
bájtját adattárolásra.
A CD-ROM megjelenésével
megnőtt az igény a
számítógépen vagy egyéb
otthoni rendszeren lejátszható filmek
iránt. E feladatra a CD-lemezek kapacitása
kicsinek bizonyult. A Warner Brothers által vezetett
Hollywood Advisory Group 1994-ben megfogalmazta a
kifejlesztendő új adathordozóval szemben
támasztott igényeket. A fejlesztések ezt
követően két irányba indultak meg. A
Philips és a Sony az MMCD (Multimedia CD) és a
hdCD (high density CD) adathordozókkal rukkolt elő,
a Toshiba, a Matsushita és a Time Warner
társulása pedig az SDCD-t (super density CD)
fejlesztette ki. A projektben érintett cégek - a
Hitachi, a Matsushita, a Mitsubishi, a Philips, a Pioneer, a
Sony, a Thomson, a Time Warner, a Toshiba és a JVC -
1995-ben megállapodtak az alapvető műszaki
paraméterekben, s az új adathordozót
DVD-nek nevezték el. Az elnevezés eredetileg
fantázianév volt, mégis
kétféle jelentéstartalommal töltik
meg: Digital Video Disc vagy Digital Versatile Disc. A DVD-knek
alapvetően négy fajtája létezik. Az
egyoldalas egyrétegű (DVD-5) esetében az
allemezek közül csak az egyik tartalmaz
információt, az adatokat a lemez egyik
oldalán egy rétegben tárolják.
Ennek kapacitása 4,7 Gb. Az egyoldalas
kétrétegű lemez (DVD-9) esetében
mindkét réteg ugyanazon az allemezen van, s e
kettőt optikailag átlátszó anyaggal
kötik össze, kapacitása 8,5 Gb. A
kétoldalas egyrétegű (DVD-10) lemez
mindkét oldalán egy réteg
található. A lejátszók
többségének esetében a lemezt meg
kell fordítani. Kapacitása a DVD-5
duplája, vagyis 9,4 Gb. A kétoldalas
kétrétegű DVD-18 mindkét oldala
mindkét rétegében tartalmaz adatokat.
Kapacitása a legnagyobb mind közül, 17,1 Gb,
gyártása ugyanakkor bonyolult és igen
összetett folyamat.
A FLAC a Free Lossless Audio Codec
rövidítése, mely lényegében
egy, az MP3-hoz hasonló, ugyanakkor veszteség
nélküli tömörítési
eljárást jelöl. A FLAC sok
hasonlóságot mutat a ZIP
működésével, leszámítva,
hogy a FLAC egy jobb tömörítést jelent,
mert kifejezetten audio-tartalmak
sűrítésére fejlesztették ki. A
megfelelő codec telepítésével a
FLAC-fájlok az általános
számítógépes zenei
lejátszókon is futtathatók,
akárcsak az MP3-ak. A FLAC szabadon elérhető
és a legtöbb operációs rendszer
– Windows, unix (Linux, BSD, Solaris, OS X, IRIX), BeOS,
OS/2, Amiga – támogatja. A szabad
elérhetőség túlmutat azon , hogy a
FLAC ingyenesen hozzáférhető és
alkalmazható megoldás: a
specifikáció bárki számára
bármilyen célra hozzáférhető,
sem a FLAC-formátum, sem annak bármely
kódoló/dekódoló mechanizmusa nem
esik semmilyen jogi oltalom alá. A FLAC egy szabadon
hozzáférhető és nyílt
forráskódú formátum.
Az MP3 az MPEG Layer III elnevezés
rövidítése, mely egy zenei tartalmak
kódolására használatos
tömörítési szabványt jelent. Az
ilyen típusú fájlok kiterjesztése
.mp3.
Az olykor csak Vorbisnak nevezett Ogg
Vorbis egy nyílt forráskódú, jogi
oltalom alá nem tartozó
audio-tömörítési formátum, mely
digitálisan kódolt hanganyagok
tárolására szolgál –
akárcsak az olyan ismert formátumok, mint az MP3,
a VQF vagy az AAC. Az ilyen formátumú
audio-fájlok kiterjesztése: .ogg. Az Ogg Vorbis
méretét tekintve kisebb
adatállományt hoz létre, mint az
ugyanolyan tartalmú MP3, ugyanakkor jobb
hangminőséget szolgáltat az MP3-nál.
A Vorbis-projektet Chris Montgomery indította el,
miután a Fraunhofer-Gesellshaft intézet
bejelentette, hogy szabadalmat jegyeztet be az MP3-ra.
Miután ez a lépés számos internetes
tartalomszolgáltatót hátrányosan
érintett, Montgomery egy mindenki számára
szabadon elérhető alternatívát
kívánt kidolgozni. Az Ogg elnevezés a
Netrek hálózati játékból
származik, míg a Vorbis nevet Terry Prachett
„Small Goods” c. könyvének egy
figurája után kölcsönözte a
fejlesztő.
A shorten egy
hangtömörítési eljárás.
Alacsony memóriaigénye miatt szinte
bármilyen hangtípusú jelhez
alkalmazható. Két formája létezik:
a veszteség nélküli (lossless) és a
veszteséggel járó (lossy)
kódolás. A tömörítés
aránya 3:1-től 5:1-ig terjed. A shortent Tony
Robinsonnak, a SoftSound fejlesztőjének
köszönhetjük. A shorten WinAmppel való
lejátszásához egy plugin-re van
szükség.
Megrendeléseket az ország
egész területéről felveszünk. A
szolgáltatás biztonsága és
gördülékenysége érdekében
azonban néhány szempontot ajánlott szem
előtt tartani.
A postai szállítás
költségei a Megrendelőt terhelik. A
postán feladott adathordozókban a
szállítás során keletkező
károkért a Vynil Cafe nem vállal
felelősséget! A megrendeléseket a postai
küldemény kézhez vétele után
Cégünk haladéktalanul teljesíti, ezt
követően a digitalizált, retusált
anyagokat postafordultával a Megrendelőnek
megküldi.
A csomagolás tekintetében
buborékfóliás borítékok
használatát ajánljuk, meg megvédi
az adathordozót az esetleges
sérülésektől. A megrendelés
tárgyát képező anyagokat,
adathordozókat ajánlott
küldeményként javasoljuk feladni. Az
elkészült munkákat, valamint az eredeti
adathordozókat hasonlóképpen
küldjük meg a Megrendelő által megadott
névre, címre.
|
|
||||||
|
|
|||||||
|
|
|
||||||
|
|
|||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|